Habár az elmúlt napokban bőségesen kijutott az égi áldásból, azért még előttünk van az év szárazabb és melegebb része. Öntöznünk kell majd a növényeinket, de nem mindegy, hogy mikor, hogyan és mennyit. Ehhez adunk most néhány jó tanácsot.

A legtöbb kertet tavasszal általában nem kell öntözni, mert a tavaszi időjárás jellemzően biztosítja a kellő csapadékmennyiséget. Május közepe végétől azonban, az első nagy melegek beálltával már kannára-slagra kaphat a magyar. Az idei év ebből a szempontból kivételt képezett, mert a kora tavaszi csapadék elmaradásával – nálunk például februártól május elejéig alig-alig esett – a föld felső rétege szinte teljesen kiszáradt. Ezért akár új növényt ültettünk, akár a régieket gondoztuk, bizony nem ártott a locsolás. Most a május eleje csapadékosan indult, de semmi garancia nincs arra, hogy ez így is marad. Mivel gyakran tapasztaljuk ügyfeleinknél, hogy az öntözés bizony a legjobb akarat ellenére is gondokat okozhat, választ adunk most négy gyakori kérdésre az öntözéssel kapcsolatban.

Mikor?

Ahogy említettem jellemzően májustól-szeptemberig tart az öntözési időszak. A növényeink egyedi vízigényétől és kertünk talajától is függően, ügyelve az időjárásra, kell ütemeznünk az öntözést. Már májusban olyan erős lehet a napfény – de különösen június-júliusban, hogy az erős napsütésben a levelekre hullott vízcseppek gyűjtőlencseként fókuszálhatják a nap sugarait és a növényünk levelein égési sebeket okozhatnak. Ezért az említett időszakban csak kora reggel, és este öntözzünk. Az este és a reggel iskolájában megoszlanak a vélemények. Sokszor a reggeli öntözésből a gyorsan melegedő levegő hatására percek múlva már semmi sem látszik. Ilyen esetben a növényünk egész napra víz nélkül marad. Az esti öntözésnél kisebb a párolgási veszteség, ám jellemzően a növényünknek nem az éjszakai nyugalmi állapotban van szüksége vízre. Ez úgy hiszem, nagyban függ nemcsak a növény fajtájától, a kertünk földjétől és az időjárástól, hanem a kertünk minden szegletének egyedi mikroklímájától is. Nálunk például a paradicsomoknál az esti öntözés vált be, a keleti tujánk (Thuja Orientalis) viszont a reggeli öntözést szereti.

Milyen gyakran?

Ha nagy a hőség és növényünk vízigényes, akkor akár minden nap. Az olyan mélyebbre gyökerező szoliter díszcserjék, vagy sövények esetén, mint például az általam mindkét szerepre ajánlott kerti, vagy közönséges mahónia (Mahonia aquifolium), hasznosabb, ha ritkábban, de akkor nagyobb mennyiséget. A ritkább, de alaposabb öntözés jobban biztosítja, hogy a víz eljut a növényünk gyökérzónájáig – vagy erre szolgáló dréncsövet is beültethetünk a telepítésnél. A balkonládában, vagy cserépben teraszon lévő növényeket viszont különösen nagy melegben akár naponta kétszer is megöntözhetjük, de akkor kisebb mennyiséggel.

A gyökeréhez, vagy a levelére?

Bizony nem mindegy. Sok növény, a népszerű leander sem kedveli, ha a leveleit öntözzük. A tűlevelű fák-bokrok viszont nagyon is, kimondottan igénylik, hogy a leveleiket-koronájukat is permetezzük be. Ezért minden növényünknél nézzünk utána, vagy kérdezzünk meg szakembert arról, hogyan öntözzük.

Mennyit?

Ez is a növényként vízigényétől függ. A pázsitra például naponta négyzetméterenként nyolc liter vizet ajánlott kijuttatni, míg ennyi víztől a levendulánk kirohad. A fő gondot a legtöbbször az okozza, hogy nem tudjuk, mennyit kellene kapnia a növénynek, hanem csak úgy hasraütésre, megküldjük a slaggal. A kertünkben, különösen, ha fontos nekünk a növényünk, inkább használjunk öntözőkannát, aminek sugara vastagabb és nem olyan erős mint az  öntözőcsőé. Ha nagyobb területet kell beöntöznünk és a slag használata elkerülhetetlen, akkor használjunk valamilyen szórófejet és előtte lőjük be, egy-egy növényünkre mennyi vizet kell kijuttatnunk. Viszonylag egyszerűen meghatározható, hogy mennyi víz jön ki a slagból, nézzük meg, milyen gyorsan tölt meg egy tíz literes öntözőkannát. Nagyobb fűfelületek öntözésére a legpraktikusabb és legtakarékosabb megoldás az automata öntözőrendszer.

Manapság egyre többen tartanak otthonukban macskát. Ha a cicád kijárós, akkor érdemes arra is ügyelni, hogy jól érezze magát a kertedben és biztonságban is legyen a kanapétigris, amikor odakint vadászik. Most ahhoz adunk néhány egyszerű és olcsó tippet, hogy mire ügyelj, ha cicabaráttá akarod alakítani a kertedet.

A legfontosabb: a védelem

A cicák éppúgy nem kedvelik az esőt, mint mi emberek, de nagy melegben, a tűző nyári napon is előszeretettel keresnek árnya menedéket. A kertbe ezért telepítsünk nagy, jól védő, árnyas fát, vagy ha erre nincs lehetőségünk, akkor egy sűrűbb bokrot. Ez azért is jó megoldás, mert a cicánk a hívatlan látogatók, más cicák, vagy akár idegen emberek elől is menedéket találhat a sűrű ágak között. Nem csak a dísznövények, hanem a haszonnövények között is találunk olyat, amely jó védelmet nyújthat a cicáknak, ilyen a rebarbara, amely hatalmas, akár 80 centis levelei alatt akár több macska is elférhet, és a konyhában sem megvetendő nyersanyag. Kevesen tudják, de a rebarbara enyhén mérgező növény, a benne lévő oxálsav (sóskasav) nagy mennyiségben káros lehet a szervezetre. Persze ehhez olyan mennyiséget kellene belőle elfogyasztanunk, amelyre azért egyetlen cica (vagy ember) sem képes, de jó példa arra, hogy mennyire vigyáznunk kell a kerti növények kiválasztásánál.

Biztonság és egészség

Tehát arra is ügyelnünk kell, hogy a kert növények házikedvencünk számára ne jelentsenek veszélyt. Valószínűleg kevés macska vetemedne arra, hogy belekóstoljon a sövénybe, de jó, ha tudjuk, hogy például a mostanában kedvelt babérmeggy, vagy virágágyásokban népszerű, valóban gyönyörű sisakvirág mérgező! Nyilván mindenki ismeri, hogy a gyöngyvirág, vagy a liliomok mérgezőek, de fontos alaposan utánanéznünk annak, hogy milyen növények vannak most a kertünkben! Vannak viszont olyanok, amelyek a barátaink, amelyek jót tesznek a macskánk egészségének, a csalán például immunrendszeri erősítő, a lándzsás útifű levelét pedig (Plantaginis lanceolatae folium) a paraziták ellen fogyaszthatják a cicák.

Mosdó

Alighanem minden kertbarát találkozott már azzal a jelenséggel, hogy ha felásta és szépen legereblyézte ágyásait, akkor azt előszeretettel szállják meg a cicusok, felkaparják, összehempergik a szépen elrendezett földünket, sőt székletüket és vizeletüket is otthagyják a földben. A macskák előszeretettel ürítenek porhanyós földbe, legyen az alomtálcában, vagy felásott kertben. Cicabarát kertünkben mindig legyen egy olyan, lehetőleg méterszer-méteres, bizonyos mértékig szeparált terület, ahol mindig porhanyósan tartjuk a talajt. Ha rendben és tisztán tartjuk, akkor odaszokik a cicánk és ezzel megakadályozzuk, hogy a többi ágyásba ürítsen tavasszal. Ettől persze még összehempergik a frissen gereblyézett ágyást, de legalább nem kaparják ki a beleültetett növényeinket.

Mászás és kaparás

Minden veszélyben van. A cicák ugyanis előszeretettel élesítik fából készült tárgyakon, vagy magukon a fákon a karmaikat, szeretnek magas helyekre felmászni és onnan áttekinteni birodalmukat. Ez több okból is kellemetlen: egyrészt elzavarhatják, vagy levadászhatják a fákon fészkelő vagy pihenő madarainkat, akik nélkülözhetetlen szövetségeseink a kertben. Másrészt tönkreteszik a drágán vásárolt, vagy fáradtságos munkával épített kerti bútorainkat. Erre is létezik megoldás. A védendő bútorokat tavasszal néha kenegessük meg fokhagymával, locsoljunk mellé egy kevés ecetet vagy olyan növényeket helyezzünk mellé cserépben, amelyek szagát a cicák nem szeretik, mint a citrusfélék. Fontos még tudni, hogy a macskák a szúrós felületeket sem kedvelik, a fenyőmulcs is jó védelmet nyújthat ellenük. A fáink és madaraink védelmére a fészkelőfák törzsére fából helyezzünk gallért, vagy olyan bádogcsíkot, amely megakadályozza, hogy a cica felmásszon az ágak közé. Viszont a cicabarát kertben mindenképpen kell elhelyeznünk olyan deszkákat, vagy akár száraz fatönköket, amelyeket a cicánk karomélesítésre, mászásra használhatnak. Ebben csak a fantáziánk szab határt, én azt javasolnám, hogy jelöljünk ki egy magában álló (szoliter) fát, amelyet meghagyunk a cicusnak, hogy áttekinthesse a birodalmát. A madarak megtanulják, hogy azt a fát elkerüljék, és a cicánk is elégedett lehet.

Semmi kemikália!

Ahhoz, hogy a kertünk cicabarát legyen, semmilyen mérget nem vihetünk be a kertünkbe. Sem rovarirtót, sem gyomirtót nem szabad használnunk! Kertünk kialakításában ezt a szempontot nem hagyhatjuk figyelmen kívül, csak és kizárólag biológiai védekezésre, madarainkra, katicabogarainkra, a kertészek szövetségeseire számíthatunk!

A kertben, vagy teraszon az egyik legnagyobb ellenségünk a levéltetű. Ez ellen a jószág ellen nagyon nehéz érdemben védekezni, ugyanakkor nagyon könnyű is, egyszerűen hagyni kell a katicabogarakat, hogy tegyék a dolgukat. Azonban a katicák nem a semmiből teremnek elő, őket is oda kell csalogatnunk.

A vegyszer tabu

Ha katicabogarat szeretnénk látni a kertben, akkor a vegyszerhasználat tabu. Egyébként is minél kevésbé terheljük a kertünket permetezőszerekkel, annál jobb, de a levéltetvek és a katicabogarak harcában a mérgekkel csak árthatunk. A permetszer ugyanannyi levéltetvet és katicát pusztít el, de a levéltetvek viszonylag gyorsan „pótolják a veszteségeiket” mert lényegesen gyorsabban szaporodnak.

Egy kis természet

A nagyvárosokban kevés lehetőségünk nyílik arra, hogy a teraszon mini-dzsungelt hozzunk létre, de a kertekben érdemes egy sarkot meghagyni minél természetesebb formájában. Ott a levéltetveket is háborítatlanul érdemes hagyni, mert a katicabogaraknak azután is szükségük lesz élelemre, miután a többi növényünkről lemajszolták a zsákmányt.

Nem csak tetű szerepel az étlapon

A katicák nemcsak levéltetveket esznek, hanem előszeretettel fogyasztják bizonyos növények pollenjeit is. A kapor, az édeskömény, a rómaik ömény, a koriander, a metélőhagyma és a kamilla igazi terülj-terülj asztalkám a katicáknak – és mi sem vetjük meg őket a konyhában. A cickafark, a körömvirág, az oroszlánszáj, a sóvirág, a pipacs és az illatos ternye is népszerű katicakörökben.